Női szeszély

Nem nagy dolog az. Cukros tejbe morzsol az ember egy kocka élesztőt, és kiteszi a napra. Kimér, mondjuk 40 deka lisztet, 22 deka vajat, 5 deka porcukrot. Feltör egy tojást, különválasztja fehérjét, sárgáját. Ha sikerült, feltör még egy tojást, azt is választja. Ha nem sikerült, akkor is. Ezt addig kell folytatni, amíg négy-, uszkve nyolctojásnyi fehérjénk és sárgánk nem lesz. Ezután megnézi az ember, megkelt-e már a kovász. Látja: meg. Ha látja. A legyektől. Hessegetés után a lisztkupacba kis mélyedést formáz, abba beleönti a tejes élesztőt, hozzáteszi a vajat, kanál tejfelt, tojássárgáját, ráreszel egy kis citromhajat, ha el nem felejti, és az egészet gyúrja, gyúrja, gyúrja. Amikor már úgy érzi, elég, akkor még gyúrja jó öt percet. Aztán kinyújtja másfél centi vastagon, és az egészet rátekeri a rúdra. Vagy nem tekeri rá. Mindenesetre hagyja békén. Esetleg megkeni.

Megpihen a tészta, és az ember is. Egy óra szieszta után, mire kel az ember és kel a tészta is. Az előbbi az utóbbit megkeni tojásfehérjével, megszurkálja villával, és megsüti sütővel. Talán nem történik közben semmi baj.

Ekkor nekiveselkedik az ember a habnak, Először is megint tojásozni kell. Nyugodtan lehet törni 6 darabot is fel. Nyolcat, tízet is. A sárgáján spekulál az ember, mi legyen vele, a fehérjét fölveri.

Ha sikerült, óvatosan beleszórunk kevés reszelt citromhajat, és belekanalazunk 4 evőkanál porcukrot. Vagy ötöt. Vagy hármat. Végül elkeverünk a kulimászban 10 deka baracklekvárt. Vagy ribizli lekvárt. Vagy mást. A közben kivett és kihűlt tésztára lekvárt ken, rá a habot, óvatosan megszórja a tetejét tört mandulával vagy dióval.

És akkor beteszi a sütőbe megint.

Amíg sül, addig föllapoz egy alkalmas szakácskönyvszerűséget, és kikeresi a tojássárgájáról szóló passzust. Ennek alapján jár el aztán: egy sárgájából behabarja a levest, ha van kéznél levese. Másik sárgáját elkészíti majonéznek, ha van hozzá türelme. Harmadik sárgáját kisüti, és bekapja a szeszély előtt vagy elteszi utánra. A negyedik sárgáját kikeveri cukorral, és úgy eszi meg, ha bírja. Az ötödik sárgájából olajjal, citrommal, mézzel arcpakolást csinál, ha van kép hozzá, a hatodik sárgáját pedig lenyeli csak úgy. De az is lehet, hogy mind a hat vagy nyolc sárgáját fölveri kicsit az ember, és odaadja a kutyának, macskának, mindkettő eszi, ha eszi. Mindenesetre valamit csinál az ember, addig is, amíg sül a szeszélye. Ha megsült, akkor kész van. Lehet szeletelni, enni. Ennyi a női szeszély. Bizonyos szempontból ennyi.

Bächer Iván