Marhasült

Marhát még soha nem sütöttem. Sok mindent csináltam már életemben, de marhát még nem sütöttem, készítettem sok mindent, vagyis hát nem is olyan sok mindent, ha belegondol az ember, akkor el is röstelli magát. Pörköltet, vetrecét, vadast, pácoltam sütöttem ki hirtelen, próbáltam borjút rántani, de rágós lett rémesen, aztán már végire is érek a sornak.

Pedig gondoltam rá, nemegyszer, különösen, ha valami színesebb receptkönyvben, újságban, női lapban szembetalálkoztam vele, elképzeltem sokszor, hogy egészben, egyben sütök meg egy szép darab marhát, felsálat esetleg, gondolom, azt először páclébe kell helyezni, épp olyanba, mint a vadasnakvalót, zöldséges, hagymás, babéros, borsos, savanykás páclében kell érlelni két, három napon által, aztán onnan kivéve egyszer meg kell a húsdarabot pörkölni, hogy megkérgesedjen, mint a sokat szolgált, fáradt, érett férfiszív, amely azért még őrzi a fiatalság erejét belül, legbelül.

Aztán újabb adag felkockázott zöldséggel, hagymával, póréval, zellerrel és a páclével és ezzel-azzal együtt tepsibe helyezzük a húst, és miután megrottyantottuk, lefedve, sütőbe tesszük, és magára hagyjuk, legföljebb ha megforgatjuk egyszer. Arról is hallottam, hogy félidőben lehet bort önteni rá, és kenyeret, lehetőleg barnát, rozsosat tördelni mellé.

Aztán kellő időben kivenném a húst, a pácanyagot turmixolnám kis párolt gombával, hecsedlilekvárral vagy konyakkal, cherryvel, mit tudom én, mivel ízesíteném, ha szükséges, némi liszttel vagy keményítővel besűríteném, a fölszeletelt húsra önteném.

Igen ám, de amikor oda jutok, hogy mindezt főtt makarónival, vagy ami még jobb, zsemlegombóccal adnám, akkor elkedvetlenedek, hogy mégiscsak egy félhetes macera ez, és ki az az ember, aki egy fél hetét előre látja, másodszorra pedig, miközben azon hezitálok, hogy tejfelezzem-é be marhasültemet, avagy se, arra döbbenek rá, hogy ez az egész mégiscsak egy vadas, egy kicsit variált vadas, márpedig a vadast azt bizony én nagyon szeretem, ráadásul van itt valaki, aki azt nagyon tudja csinálni, s a mélyhűtőben mindig tartunk egy-két knédlihurkát, amitől aztán végképp föllelkesedek, és hagyom az egész marhasült-álmodozást, és csináltatok egy isteni vadast.

Bächer Iván