Mindentbeleves

Van egy kedves barátnőm, akit hosszú évek óta ismerek, akivel megannyi közös élmény, közös ember, és persze baj köt össze már. Mondhatom hát, hogy szinte rokonommá vált az illető, akit úgy ismerek, ahogy egy közeli rokont ismerni szokás, és akinek a konyhája sem lehet idegen előttem, jól ismerem konyhaművészetének apróbb titkait és specialitásait, melyek közül messze kiemelkedik barátnőm különleges levese, a mindentbeleves.

Ez egy olyan húsleves, amelyben a zöldség dominál, de zöldséglevesnek sem lehetne nevezni, ugyanis annál több benne a hús. Több és többféle. A marhahúson kívül kerül bele csirkeaprólék, pulykanyak, de találtam én már abban disznódarabkát, lúdalkatrészt, nyúlpofát is.

A gyökereken, répákon, zellereken, karalábereken túl dúsítja barátnőm levesét babbal, de elmaradhatatlan kelléke a mindentbelevesnek a gomba, a káposzta, e levest kanalazva mindig ráharapok pár szem kukoricára, zöldborsóra, sárgára, a tál alján némi rizs ülepedik le rendesen.

A fűszerezéshez komplett fűszerpolcozat áll rendelkezésére, melyen katonás rendben sorakozik félszáz porral telt üvegcse. A levesbe mindegyikből kerül egy kicsi. Mikor minden bennlévőség megpuhult már, akkor a levest barátnőm berántja bátran. Két-három tányérral is eszem belőle, szeretem ezt a levest, pedig bátran mondhatom, hogy ilyen rosszat talán még soha sem ettem, de hát épp ezért szeretem, mert ez, a mindentbeleves csak ide tartozó, unikális, egyszeri.

Bächer Iván