Felfújt

Kétféle az ember: az egyik szokott felfújtat csinálni, a másik nem szokott.

Tapasztalatom szerint ez utóbbi tábor az előbbinél lényegesen népesebb. A magam részéről tegnap egy kicsit javítottam az arányon.

Túlestem első felfújtamon.

Felfújtat egyébként azért csináltam, mert eszembe jutott, hogy még azt nem csináltam soha, mi több, nem is nagyon tudom pontosan, mi az.

Ezen a helyzeten azonnal változtatni akartam.

Megnéztem mindenekelőtt néhány szakácskönyvet, Horváth Ilonát, Ínyes-mestert, miegymást, s örömmel láttam, hogy az édes felfújtakon túl vannak sós felfújtak is, van példának okáért parajfelfújt, krumplifelfújt, paszulyfelfújt, sajtfelfújt, tejfelfújt, füstölthús felfújt, húsfelfújt, májfelfújt, tejfölfelfújt, tojásfelfújt, karfiolfelfújt.

A rendelkezésre álló nyersanyagok a sajtfelfújtnak kedveztek leginkább, nekiláttam tehát a sillabuszok szerint: egy diónyi vajon kicsinyt megpirítottam két evőkanálnyi lisztet, felöntöttem, és jól elkevertem két-három deci tejjel, hozzáadtam maréknyi reszelt sajtot, négy tojás sárgáját, jól elkevertem, majd félretettem hűlni, és amíg hűlt, fölvertem a tojások fehérjét, ahogy kell.

Mikor eljött az ideje, belekevertem a habot az egészbe, és az így keletkezett kulimászt kivajazott és liszttel meghintett sütőformába deponáltam át, amit aztán egy vízzel felöntött tepsibe helyezve tettem a sütőbe.

Mikor szép lett a színe, kiborítottam, azaz kiborítottam volna, de persze nem jött, kellett kapirgálni oldalt és egy kicsit alul is, de végül úgy-ahogy, egészben esett ki a tálra.

Épp úgy nézett ki, mint egy ritkábban használt hátszivacs.

De míg az utóbbit nem kell leönteni egy kis olvasztott vajjal, és meghinteni reszelt sajttal, a felfújtat igen. Nyilván ebből fakad az ízbéli differencia is.

Bächer Iván