Egy vérlázító versről

Kedves Pomogáts Béla!

Falun töltöttem az elmúlt hónapokat, tévétlenül, legalábbis hétköznap esténként társtalanul és társaságtalanul, napi másfél órát megspóroltam a kutyával is, olvashattam hát, lényegesen többet, mint városon szokásom, nemcsak könyveket, hanem a péntekenként leszállított újságokat, folyóiratokat is.

Így véletlenül kezembe került egy zöld színű irodalmi lap néhány száma is, és ha már odakerült, beleolvastam az orgánumba, annál is inkább, mert láttam, hogy a lap főszerkesztője minden magyaroknak elnöke, én pedig magyar ember vagyok, ugye, mégpedig — amennyire tőlem kitelik — derék, továbbá azért is, mert láttam, hogy a szóban forgó folyóiratban te is rendszeresen publikálsz.

Ám a júliusi számban meghökkentő, megdöbbentő, sőt felháborító vers ötlött a szemembe. Engedd meg, hogy idézzek belőle:

„(…) szaporodjatok és sokasodjatok
rossz városi ebek, miskárolt agyú
gazdáitok módjára, rég levitézlett
eszmék apologétáit megelleni,
alapítsatok Tékozló Fiúk Pártját
a korcsok bújhassanak rég
megtagadott zabi-apáik hóna
alá, seggébe, moslékos vályú
lesz, moslék is lesz, zabálják
föl a többre hivatott
disznók elől, előlünk…”

Hát ez a vers bizony rosszul esett nekem nagyon.

Mert én — talán tudod te is — kutyás vagyok, bár macskák közt is élek évtizedek óta, de alapvetően most kutyás vagyok, mi több, városi kutyás, pontosabban ingakutyás, az év egy részében városi, másik felében falusi kutyás, de hát pontosan át tudom érezni a városi ebek érzeményit, bizony nem jó városi ebnek lenni, de valakinek ott is kell lennie kutyának, kiürülne a város különben, a városi kutya is kutya, abból is van rengetegféle-fajta, ahány kutya, annyi eb, és tanúsíthatom, hogy a legtöbb városi kutya jó kutya, nagyon jó kutya, de hát te ezt épp oly jól tudod, mint jómagam.

Kedves Pomogáts Béla! Tudom rólad, hogy te nem csupán a Magyar Írók Szövetségének megbecsült elnöke, de nagy állatbarát is vagy, igaz, nem kutyás, hanem macskás, de annak nagyon az, kedves feleségeddel együtt igazi, becsületes magyar macskás vagy, aki nyílván — ahogy én megértem a macskások érzeményeit — megérted a kutyásokét is.

Kedves Pomogáts Béla!

Nyilván sok mindenben különbözünk egymástól, sok mindenben nem egyezik a véleményünk, de — munkásságod ismeretében — bizonyos vagyok abban, hogy egy dologban egyet kell értenünk: hogy ugyanis aki kutya és kutya között lakóhely, eredet vagy származás alapján tesz különbséget, az mielőttünk emberként, íróként, költőként többé meg nem állhat.

Azt hiszem tehát, hogy minden magyar kutya- és állatbarát joggal várja el tőled, hogy többet ezen hiteltelen, velejéig állatellenes lapba bele ne írjál, hogy a vers szerzőjével és a lap főszerkesztőjével többé szóba ne álljál, és őket — mint megrögzött állatellenes elemeket — a Magyar Írók Szövetségéből kitagadd, de azonnal.

Kedves Pomogáts úr!

Várom intézkedésedet.

Tisztelettel:

Bächer Iván