Népszabadság, 1999. április 1.
ház-táj
BÄCHER IVÁN
Telcs Tibor gőztechnikus nem szereti a pánikot. Ezért vett pénteken vizet, száz litert. Nem volt kis munka fölhordani a palackokat a negyedikre, de fia segítségével, három fordulásra végzett vele Telcs.
Még aznap — bár szabadságon volt éppen — bement a munkahelyére, a Gőzöldébe, mert tudta, hogy ott várja jutalom, ötezer forint, amiért előző héten az egyik gőzölése várakozáson fölül sikerült.
Felvette a pénzt, aztán elment egyik barátjához, és kért kölcsön tízezer forintot, aztán elment anyjához, és kért attól is annyit.
Péntek délután négyre ért haza.
Persze nem ment föl üres kézzel, két hatalmas cekkert megtöltött a boltban előtte. Nem kellett spekulálnia, mit vegyen, vérében volt, hogy mit, anyja, apja, nagyanyjai, nagyapjai belébeszélték, belévésték a múlt évtizedeken át gondosan.
Mindenekelőtt a festékboltba ment, és vásárolt húsz liter petróleumot, ami mostanság piros színű és Farmerfény Super néven itathatja át a lámpa kanócát. Petróleumlámpája volt persze Telcsnek, három is.
Otthon szemrevételezte a kamrát, konstatálta, hogy szalonnája van két tábla még, egy egész hátsó sonka is lóg a plafonról, szárazkolbásza is van húsz szállal, lekvárja kétpolcnyi, akad bab, lencse, mindenféle más tartalék. Normál tartalék.
Csinált helyet a kamrapolcokon Telcs, majd péntek délután ötkor kocsiba ült, és kiment az egyik diszkontcsudába. A hatalmas bevásárlókocsiba beletett kétszáz háztartási gyertyát mindenekelőtt, aztán húsz halkonzervet, amit akciós áron, nyolcvanért kínáltak éppen. Tíz kiló liszt, tíz kiló cukor, tíz kiló só magától értetődőn került alulra — ugyanannyi volt ezekből Telcs kamrájában egyébként, de az más, az a normál tartalék volt. Ez pedig a rendkívüli. Darálthús-konzervből is tizet tett be Telcs, kicsiny májasból — harmincegy forint volt darabja — tízszer ennyit. Elfért még ott két karton étolaj, huszonnégy liter tartós tej, tízkilónyi zsír, pár köteg gyufa, marék öngyújtó, kazalnyi száraz tészta, zsákocska krumpli, ugyanannyi hagyma, jó maréknyi tasakos instant élesztő, porleves, tésztapor, lencse, bab, dió, mák, mazsola, szotyola, és egy fél disznó.
Otthon, miközben a kamrát megtöltötte szépen, szétszedte a húst, bezacskózta, és színültig rakta a mélyhűtőt, amely így áram nélkül kitarthat napokig.
Telesnek van egy kis dunántúli faluban háza. Másnap, szombat reggel, miután leszedte a lakás összes belső ablakát, kocsiba ült, elhajtott egy barátjához, akitől kért kölcsön további negyvenezer forintot, majd lement falujába. Útközben még persze bevásárolt. Házának pincéjébe homokra — a többi mellé — borított még két zsák krumplit, hagymát, zöldséget, polcra tíz nagyüveg savanyút. Levitt a pincébe dikót, lócát, matracot, nejlonban plédeket. Bora volt egy hordócskával, húsz liter pálinka is állt odalenn. A mélyhűtőt feltöltötte hússal, a kamrát telizsúfolta élelmiszerrel itt is.
Szombat délután a kutat kimerte, tablettával fertőtlenítette. A petróleumlámpákat és a százados petróleumkályhát kitisztította. Az üzemen kívüli reterátot kimeszelte, a pince betonplafonját ellenőrizte, a városból levitt családi aranyat elásta éjjel gondosan.
Szombatról vasárnapra rosszul aludt. Egész éjjel hallotta délről a zúgást.
Vasárnap reggel — miután a belső ablakokat vidéki házában is gondosan levette — autóba ült, és elment a közeli kisvárosba, ahol minden hónap utolsó vasárnapján évszázadok óta nagy vásár tartatik.
Kicsit sétált Telcs, elvegyült a hullámzó, zajos, tarka forgatagban, nézte a szerszámárusokat, a zoknisokat, a farmereseket, a pulóvereseket, a bútorosokat, mézeseket, öngyújtósokat, lábasosokat, végigbaktatott a lókupecek során, megpaskolta egy hatalmas fekete lócsoda tomporát, végigvizitálta az utánfutókba szalmázott malacokat is, megnézett mindent, marhát, kecskét, kutyát, szamarat, magyart, cigányt, zsidót, tótot, ukránt, lengyelt és kínait. Aztán evett tizenöt deka sötétvörösen csillogó sült kolbászt, egy vaskos, friss kenyérszelettel, és két jókora szem, haragoszöld ecetes csípős cseresznyepaprikával, amitől ki is csordultak Telcs könnyei.
Bächer Iván