Népszabadság, 1998. november 5.
BÄCHER IVÁN
Stumpf István kitüntetéseket alapított, amelyeket azok kaphatnak meg, akik a Miniszterelnöki Hivatal feladatainak megvalósítását kiemelkedő tevékenységükkel elősegítették… — olvasom kedvenc lapom, a Magyar Közlöny 96. számában. A Miniszterelnökségért Díjat és a vele járó, a köztisztviselői illetményalap tízszeres összegének megfelelő jutalmat évente tizenöt, a Miniszteri Elismerő Oklevelet s vele a fent említett alap ötszörös összegét évente ötven fő kaphatja meg.
Az ötlet remek. Aki jól dolgozik, kapjon jutalmat. Attól, akinek dolgozik.
Követnem kellene a példát, nekem is illene kitüntetnem azokat, akik elvégzik a munkát, amit én bíztam reájuk.
Igen ám, de én nem bízok semmit senkire. Nincsen beosztottam, csicskásom, sameszem, akit jutalmazhatnék. Én csak a főnökeimet tüntetgethetném kifelé — azok pedig nem érdemlik meg.
Magányos harcos vagyok a munka frontján.
Még az ellenségem is csak leginkább én vagyok.
Kit tüntethetnék ki hát akkor?
Rájöttem hamar. Az otthoniakat. Az enyémeket.
Holnap be is megyek majd az MTI-be és föladom a hírt — nem tudom, hogy szokták ezt csinálni, de majd megoldom valahogy miszerint mai hatállyal két kitüntetést alapítottam.
Az egyik az Értemérem, a másik a Jókutya Oklevél.
Az elsőt azon környülélők kaphatják meg, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a mosogatás, a teregetés, a hamutál-kiborogatás, a szemétlehordás, a konyhai szinten tartás terén, továbbá és általában mindazok, akik a velem összefüggő vagy az én érdekemben végzett magas színvonalú tevékenységgel tűnnek ki.
A második kitüntetésre, az oklevélre azon kevesek lesznek érdemesek, akik a Pannónia utcától a Duna partjáig úgy képesek egyetlen öreges, de célirányos vágtával eljutni, hogy útközben a legkisebb nyomát sem hagyják maguk után annak az örömteli ténynek, hogy szervezetükben cserélődik az anyag szüntelen.
Ez utóbbi, tehát a Jókutya Oklevél naponta egy főnek adományozható és vele öt paskolás és egy Túró Rudi jár.
A Értemérem mellé viszont tízszeres kosztpénz a jutalom.
Föltéve persze, hogy előtte ad ennyit nekem a kitüntetett.
Bächer Iván