444.hu, 2024. december 27.
UJ PÉTER
226.1.1. Természetesen (természetszerűleg!) ezúttal és továbbra is megkímélem önöket a Nagy Évösszefoglaló Hírlevéltől, az év legtopabb akármicsodái listától (Év énekese: Révész Sándor, Év billentyűse: Paganini, Év zeneszerzője: Beethoven, Év felfedezettje: Mozart, Év együttese: Beatles, Év fizikusa: Newton, Év könyve: Biblia, Év filozófusa: Oszlopontosz, Év labdarúgója: Dzurják Csöpi), ugyanakkor eredménygazdaságban boldog, derűs, jópofa, áldottbékés, huncut, ingyombingyom új, régi, satöbbi esztendőt sem kívánok kívánni, nem mintha nem juttatnám lépten-nyomon kifejezésre össz-szerkesztőségi hálánkat, amiért Önök ebben a formában, árbevétel tekintetében is relevánsan léteznek számunkra, és forintosításuk révén lehetővé teszik mindazt, ami itt zajlik.
226.1.2. Nem fogom meglepni önöket azzal, hogy leszögezem (kijelentem, aláhúzom, egyértelműsítem), ahogy öregszem, egyre nemistudommicsodább nekem ez a karácsonyi… karácsony. Ami itt folyik, kérem szépen, az már túl megy minden határon. Ez minden, csak nem karácsony, kérem. Ezt már jeleztem lakógyűlésen is, mégsem történt semmi.
Nem lehet ezt jelzőzni, hasonlítani, nem tudok még egy jelenséget (mémet!) a nyugati kultúrában, amely évezredek alatt hasonló karriert futott volna be (hova futsz, kiskarácsony?), és minden jelentés néküli, teljesen kiüresedett zombifenoménként is ennyire virulens volna. De most nem szálaznám itt le, hogy milyen területen mennyire gáz, mennyire fölösleges, karácsonyellenes karácsonnyá vált a karácsony, és nem, nem arra gondolok, hogy az ünnep maga fölösleges (pláne: gáz) lenne, hanem hogy az ünnep bizonygatása, szájbarágása, átverés célú felhasználása mennyire általános.
226.1.3. És most nem arról van szó, mert afelett már régesrég napirendre tértünk, hogy a kereskedelmi szektor árbevételnövelési célzatú, lukratív szívmelengetése mennyire leuralja az év végét, istenem, kapitalizmus van vagy micsoda (egyébként nekem meggypőződésem, hogy nincsen, de az egy másik publicisztika vagy inkább essay, esetleg kroki), még jó hogy nem léptünk bele, csak elénk ne üljön, piaci izé, erre van az igény, arra meg az Etele Pláza, tehát hogy nem látszunk ki a ránksózási szándékból, az úgy oké, továbbá kellemes ünnepeket kíván a dunántúli áfész, jó.
(Bár az ajándékozás szokása körül, már akörül, amivé vált mára, lenne azért kifogásolni, igazítani való.)
226.1.4. De aztán amikor ez már tényleg a paródiába csap át, már a kényszeres karácsonyozás, amikor szívet melenget és lelket emel a községi önkormányzat és a közútkezelő, a villamosművek és végrehajtóiroda, amikor sportolók/színészek/médiasemmirekellők karácsonyával traktálja szerencsétlen nézőit a tévérádió(mosógépfridzsiderporszívó), hogy akkor a Fradi balhátvédje, a pólóválogatott cserecentere, a tévésorozat segédoperatőre hogyan karácsonyozik (zik, zik), van-e beigli (van), halászlé (van) és tőtöttkápi (van), szoktak-e gyertyát gyújtani (szoktak), együtt-e a család (hajjaj!), meg-e ajándékozzák-e egymást (mege) meg minden, a súlyosságok súlyosságáig, a karácsonyfaszelfikkel próbálkozó politikustól a pornóoldalakon mikulássapkában a duplaanálozó szakdolgozókig, szóval, na, nem mondja nekem senki, hogy normális, ami itt folyik.
226.1.5. Főleg a médiákumok, a drága kollegák karácsonyozási kényszere kellemetlen és fölösleges, a (töküres) karácsonyi mellékletek, a nagyinternyúk, az „ünnepi témákok” körüljárása, átbeszélése, megájtatásokodása, a szívmelengető béna novellácskák, az olvasói lelkek fölemelésének obligát szándéka (spirituális Kato-Berger): semmi, semmi, semmi, kamu.
Karácsonyi, akarom mondani, ünnepeki üzenetem tehát a szakma számára, hogy sürgősen fejezzék abba! Ne pofátlankodjunk be oda, ahol semmi keresnivalónk. Ne bensőségeskedjünk, ne emeljük a lelkeket! (Ne táncoljunk úgy, ahogy fütyülünk!) Mert nem tudjuk. Kamuzni tudunk csak. Azt meg minek?
226.2. Így köll kinézni, kérem, egy 78 (79) éves nagybrit glamrockénekesnek!
226.2.1. Ő Noddy Holder, a rocktörténet egyik legjobb énekese. (Úgynevezett funfact: szinte ugyanabban a háztömbben született 1946-ban, mint ahol öt évvel később Rob Halford – Judas Priest –, a rocktörténet egy másik nagy, hasonló hangfekvésű énekese nevelkedett, illetve néhány falunyira onnan, 1948-ban pedig Robert Plant – Led Zeppelin –, akiről talán nem is kell mondani semmit. Szóval nem tudom, mi lehet ott, a nagybrit iparvidék közepén, Birmingham és Wolverhampton között a levegőben. De, tudom: szmog.)
Szóval így karácsony táján, amikor a nagybritek már ráunnak Mariah Careyre és a Whamre, előkerül nyilván a hetvenes évek egyik legnagyobb karácsonyi slágera, a Slade 1973-as Merry Xmas Everybodyja (a múlt hírlevélben a 4Bőrfejű együttes földolgozásában linkoltam), és akkor már előássák Noddy Holdert is, a Slade énekesét, aki egyébként alanyi jogon híres tévés a briteknél (1992 óta nem zenél, de rengeteg tévé- és rádióműsora volt).
226.3. Az égvilágon semmi karácsonyi sincs benne, de szívből ajánlom Önöknek
226.3.1. Ezt a lélekszakadt rockandrollt a napokban dobta elém a Spotify. Az elkövetőről, Hugo Johnsonról (személy? tárgy? fogalom? fogalom nélküli személy?) az égvilágon semmit sem tudok, viszont ennyire hibátlanul loholó tempójú, ihletett ordítozást régen hallottam.