444.hu, 2024. november 29.
UJ PÉTER
222.0.0. Az fél négynégynégy!!444!!!
222.1. Putyin-mutyi turbónitró
222.1.1. A Terrorházi Asszony – budaörsiessen szólvást – akkorát megy, mint üveges tótnak a gyalogbéka: benyomta a turbót és nitrót egyszerre, Ultra-Violence-ből Nightmare levelre kapcsolt (monsters attack more rapidly, demons and spectres move faster and several monster fireball types fly faster), sorra rehabilitál, avat, irányt mutat, legyen szó Puskás Ferenc Lenin-mauzóleumáról, Szájer József ereszcsatornátlanításáról, Csurka István aprószenteléséről vagy arról kissé kellemetlen pártfeladatról, hogy a szövetségbe forrt szabad köztárasaságok békeszerető népeinek demokratikus elkötelezettségét kölljön bizonygatni az egyébként is kellemetlenül brezsnyevista hangulatú kö(s)ztévén.
222.1.2. Nyilván nehéz és egyáltalán nem is köll elvonatkoztatni (akármit is jelentsen ez) attól, hogy a terrorháziasszony idestova enblematikus czímmerkaraktere a Nemzethy Együttorbánulás Rendszarének, nem is annyira teoretikusi teóriázásai (olyanjai egyébként is csak a rendszer névadójának lehetnek, jobbára minden határon túl, túlnyomórészt Tusványosutt), mint inkább példaértékű morális elaszticitása révén, miszerint erősen vezér- és pupolizmuskritikus konzervatív értelmiségiból gyors bukófordulóval váltott vissza élcsápoló groupiemódba, amikor eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy az örökölt milliárdos magánvagyon megtartása, sőt gyarapítása szenpontyából leginkább ez a célravezető módszar. Mindenestre nem ő az első topprivilegizált multimilliárdos értelmiségi, aki nemcsak majdnem-hitelesen, de igen lukratív módon is képes alakítani az elitellenes, antiesteblishmentiánus lázadó népi figuráját.
222.1.3. Maradjunk most akkor az utolsóként említett kösztévés performansznál, nem mintha a többi kevésbé értékes (IRÓNIA!), színes-szagos vagy satöbbis volna, de mégis talán ez a legsúlyosabb, a rendszer lényegi szándékainak elég rémisztő megvilágítódása okán. Ami itten történik, az elég egyszerűen megfogalmazható (no nem mintha maga a mísor rettenetesen bonyolult volna): Vlagyimir Putyin gyilkos diktatúrájáról állítják kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) rössel, hogy az teljesen oké, mi több, tök demokratikus. (Szerintem ezt még maga Putyin sem állítaná, de terrorháziasszony nyilván úgy érezte, a következő ingatlanbiznisz szempontjából is jobb, ha kicsit túllő a célon.) Ezzel ellentétben, fejtegeti Mária és László, Nyugat-Európa merő egy borzalom, háborús propagandától hangos népek börtöne. Külön kis színfolt, hogy a képzavarban másodhegedülő L. Simon László leánya svédországi egyetemi élményeiből azt a következtetést vonja le, hogy eszeveszett háborús készülődés van a svédeknél, alighanem csak a megfelelő alkalomra várnak a vérszomjas vikingek, hogy lerohanhassák a békésen háborúzgató, barátságos orosz népet. (Oldalágon fölvethető volna persze, hogy ugyan miért nem valami normális, előremutató helyre, mondjuk Magnyitogorszkba vagy Irkutszkba küldték azt a szegény lányt tanulni? Most küzdhet a rothadó, diktatórikus, militáns nyugati pusztulatban. Ezt nevezem én felelőtlen szülői magatartásnak.)
222.1.4. Ennyi színes baromság hallatán az ember önkéntelenül is rántaná elő övre csatolható, micarta markolatborítású EDC fektcsekkerét, de az összesen végigmenni nyilván képtelenség, hogy akkor Angliában tele-e vannak a börtönök politikai foglyokkal (nincsenek, de tavaly tényleg több mint háromezer esetben foganatosított – vett őrizetbe, vitte be etc. – a brit rendőrség internetes trollkodás miatt, tegyük hozzá, ezek tavalyi számok, tehát a tömeggyilkos kommunista diktáror, Rishi Sunak hivatali idején tombolt a cenzurális terror) vagy hogy mit is miről mondott Rowan „Mr. Bean” Atkinson (lásd lentebb), meg a többi.
Tehát az elpupolistásodott társadalmak első számú szabályát követve, miszerint a hatalompolitikai kommunikációban szándékosan pörgetett hazugságokat fektcsekkolni fölösleges, a tények a kutyát sem érdeklik, bedobható hazugságból pedig mindig van a tárban elég, akkor egyetlen kísérletet javasolnánk, annak érdekében, hogy kiderüljön, melyik országban van nagyobb vagy kisebb demokrácia, nagyobb vagy kisebb terror, cenzúra/szólásszabadság, miegyéb (persze az sem rossz módszer, ha megnézzük, hol hányszor változott az elsőszámú politikai vezető személye mondjuk az elmúlt két évtizedben): tessék kisétálni a mélyen té üzletasszonynak vagy valakinek a Trafalgar Square-re/Champs- Élysées-re/Brandenburgi kapuhoz/Vörös térre, és magasba tartani egy táblát, hogy Starmer/Macron/Scholz/Putyin húzzon a vérbe. Aztán lássuk meg, mi történik!
222.1.5. És még egy kiegészítés, szinte zárójeles. Majdnemhogy vörös farok, annyira szájbarágós. Sokmindent elárul a hatalom legderekabb mamelukjainak, eképpen magának a hatalomnak a nem is tudom micsodjáról, ha azt mondom, demokráciafölfögásáról, röhej, nyilván, hiszen, éppen az, hogy nincsen neki, se demokrácia, se fölfogás, szóval tulajdonképpen a legbelső lényegéről ez az egész. Hogy tényleg a XXI. század egyik legbrutálisabb diktatúráját rajongják körbe (lopott) állami pénzekből fizetett fazonok állami pénzen fönntartott tévében. Hogy tényleg ezt kell gondolni Putyinról, Oroszországról és a Nyugatról, amit. Na, ebben az összefüggésben joggal merül föl az aggodalom (ugyan, hol vagyunk már!), hogy milyen „demokratikus választást” várjunk (megint) ettől a rendszertől, amelyik úgy gondolkodik, hogy pár ellenzéki megmérgezése, ablakon kidobása, lelövése meg a többi simán belefér.
222.2. És akkor itt egy másik nő, szintén özvegy, akinek a férje valahogy megmérgeződött a demokratikus Oroszország nyílt és konstruktív politikai vitáiban (ahogy ellenzéki politikusok, újságírók, aktivisták tucatjai tűntek el, lövődtek agyon, szenvedtek rejtélyes balesetet az elmúlt évtizedekben)
222.3. Mr. Bean és a fríszpícs
222.3.1. És ha már szóba hozták ezek a remek emberek Rowan Atkinsont, nem bírom ki, hogy ne tegyem ide ezt a híres szkeccsét, 1982-ből (Thatcher fénykora!), amiben tory pártvezért alakít. Lehet, hogy híradórészletnek hitték?
222.3.2. Atkinson az utóbbi években tényleg rendszeresen véleményt nyilvánít a szólásszabadság körüli brit politikai vitákban. Leggyakrabban azt a 2012-es, egyébként nagyszerű beszédét szokták idézni, amelyet az 1986-os Public Order Act ötödik bekezdésének megváltoztatásáért indított kampány (Reform Section 5) támogatójaként mondott. A kampány egyébként sikeres volt, előbb a Lordok Háza, majd a konzervatív kormánytöbbség is úgy döntött, megváltoztatva korábbi álláspontját, hogy Atkinsonék joggal kifogásolták a törvény szövegének egy részletét. A törvényből kivették a kifogásolt szót.
Tehát: civil kezdeményezés, kampány, és a kormány belátja a tévedését. Na, ezt a mutatványt tessenek összehozni Putyinnál!
222.3.3. Szöget üthet a kelletétnél öszeesküvéselmélet-hajlamosabb fejekbe, hogy ugyan miért is angilai szólásszabadságvitákkal kezdett példálózni orosz összevetésben a terrorasszony, amikor a britek nem nagyon szoktak fájni Orbánéknak, nem is EU-tagok már, ráadásul ezek a viták mind konzervatív kormányok alatt folytak. Volt itt annyi brüsszelezés, junckerezés, leyenezés, weberezés, minden, de angolozás sosem.
222.3.4. Viszont. Nem találják ki, hol szoktak angolozni állandóan? Bizony, Moszkvában. Az oroszok nagyon szeretnek whataboutizálni az angol példákkal, egyrészt mert az általános Nyugat-ellenességen túli erőteljes anglofóbia is kibontakozott az elmúlt években (némileg kölcsönös, az angolok is elég határozottan oroszellenesek), másrészt az angolok szólásszabdságbotrányai többnyire homofób megnyilvánulások körül izzottak föl, ami elég jól illeszthető a putyinizmus mellegellenes, LMBTQ-lobbizós retorikájához.
222.3.5. Egyébként arról is lehetne találgatni, hogy a régi vágású brit liberális Atkinson hogyan viszonyulna a magyar köztévés Putyin-rajongáshoz, tömeggyilkosmentegetéshez.
222.4. Csurka igaza
222.4.1. Na, ha már annyit máriáztunk, egy szót vesztegessünk még a nagy Csurka-kultuszolásra. Csak nagyon röviden. Mert ugye elég vicces, hogy építenek egy rendszert, ami uszkvekvázinagyjából 75 százalékban full csurkista (az a maradék 25 százalék pont a régi vágású, kelet-európai antiszemitizmus), majd most megállapítják, hogy Csurkának „mindenben igaza volt”. Ja, így könnyű.
Tetszettek volna olyan rendszert építeni, hogy ne legyen igaza!
222.4.2. De, hogy ne ragozzuk túl, a fenti demokráciateszthez hasonló kísérletet javasolnék (javasolnák): ha jön majd Netanyahu (és jőni fog, ha jőni kell), olvassanak már föl neki néhány jobb, Izrael állammal vagy általában a zsidósággal foglalkozó cikket (Csurkát vagy bárki mást) valamelyik klasszikus Magyar Fórumból!
222.5. We are not power-crazy demons!
222.5.1. Na ideteszem még az ultrafrappáns poptörténész, Yuval Noah Harari néhány mondatát egy interjúból – sokat szerepel most is, megint, éppen új könyve van, Nexus, azt promótálja mindenfelé –, mert persze nagyon találó, a populisták észjárásáról vagy világ- vagy emberképéről, tökéletesen stimmel például Orbánra. A lényege kábé annyi, hogy a populista népvezérek katasztrofálisan széles körben elterjesztett nézetei szerint – amely nézetek egyébként a radikális bal- és radikális jobboldalon egyaránt népszerűek – minden kommunikáció csupán hatalmi játszma, mindenki, aki mond neked valami, csupán manipulálni akar. Harari szerint ez szélsőségesen cinikus