Magyarország – 1936-10-10 / 232. szám

Nagy vihar Bács megye törvényhatósági bizottságában vitéz Horthy István éles felszólalása körül

Baja, október 9.

(A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) Izgalmas és viharos ülést tartott ma Bácsbodrogmegye törvényhatósági bizottsága, Fernbach Bálint főispán nyitotta meg az ülést, majd id. Willmann János bizottsági tag méltatta az elhunyt miniszterelnök államférfiúi és emberi nagyságát.

A gyász jeléül 5 percre felfüggesztették az ülést, utána báró Podmaniczky Attila beszélt. A vörös veszedelem — mondotta — ismét fellángolt Európaszerte. Az európai civilizáció forog veszélyben, ha nem fognak össze az egész világon a bolsevizmus ellen.

Nagybányai vitéz Horthy István ny. lovassági tábornok szólalt fel ezután.

— A kormány benyújtotta lemondását, — mondotta — az államügyek ideiglenes vitelére a helyettes miniszterelnök kapott megbízást. Úgy tudom, hogy a főispáni kar is lemondott. Az a véleményem, hogy amíg a kormányválság tart, nem ildomos megyegyűlést összehívni, illetve azon különféle választásokat eszközölni. A leghatározottabban állást foglalok az ellen, hogy a mai megyegyűlés örökös bizottsági tagokat válasszon. Ezeket a kérdéseket tegyék el arra az időre, amikor már az új kormány megalakul, illetve az új főispánokat kinevezik.

A felszólalás nagy meglepetést keltett és a NEP bizottsági tagok szimpátiatüntetést rendeztek a főispán mellett. Percekig tapsoltak. Ekkor Horthy István újra felállott a helyéről és a következőket mondotta:

— Igazán kár tapsolni. A mostani rezsim megbukott, új rendszer következik. Ennek a politikai rendszernek nem lehet más alapja, mint az igazság és a tisztesség. Nem törődöm azzal, hogy egyedül maradok ellenzéki véleményemmel ebben a teremben, — egyszer már előfordult velem — mégsem titkolom el meggyőződésemet.

Fernbach Bálint válaszolt a felszólalásra. Kijelentette, hogy a főispáni kar még nem mondott le. A főispánok ugyanúgy ellátják továbbra is hivatalukat, mint ahogy egyelőre a kormány is hivatalban maradt. Nagy tisztelettel viseltetik Horthy István iránt, de kénytelen visszautasítani azt, hogy az elmult kormányzati rendszer nem volt tisztességes és becsületes. Olyan kormányt, amely nem ezeknek az elveknek alapján áll, sohasem szolgálna.

A főispán beszédét a NEP részéről lelkes tapssal fogadták. Erre az ellenzék Horthy István mellett, kezdett tüntetni. Egymás után hangzottak el a közbekiáltások a NEP ellen:

— Levitézlett már a NEP!

— A választás megmutatta, hogy mit ér ez a rendszer!

A nagy zajból kisüvített Mojzes János képviselő hangja:

— Ezt a rendszert dicsőítik, ennek tapsolnak, pedig olyan megalázó módon még nem bántak néppel, mint ez a politikai rendszer! Az én kerületemben a választások alatt az okirathamisítások tömege történt. És ennek tapsolnak!

Horthy István: Lásd a képviselőválasztásokat, mik történtek ott!

Mojzes János: A közigazgatási bíróság a választásról meghozta a legsúlyosabb verdiktet.

Egyre fokozódott az izgalom, a főispán csak nagy erőfeszítéssel tudta helyreállítani a csendet.

Közben azonban Horthy István felállott a helyéről, a terem közepére sietett és onnan vitatkozott a közbeszólókkal. Ezt ismételgette.

— A képviselőválasztások mindennél jobban beszélnek. Ezeket a dolgokat letagadni nem lehet. Majd meglátjuk, hogy az új rendszerben is ilyen hangosak lesznek-e?!

Vitéz Bajsay Ernő alispán ismertette az évnegyedes jelentést, amelyhez Mojzes János szólalt hozzá. Tiltakozik az ellen, hogy tisztviselőket minden ok nélkül nyugdíjba küldenek, holott szolgálati idejüket nem is töltötték ki. Ez politikai célt szolgál. A közigazgatásból kapcsolják ki a politikát.

Fernbach főispán izgatottan kiáltott közbe:

— Tessék neveket mondani!

— Felesleges, mert köztudomású dolgokról van szó, — mondotta Mojzes János — ezeket már több alkalommal elismételtem. A nyugdíjazásokból és az azt követő választásokból azt látom, hogy a megyegyűlést csupán statisztériának állítják be a választásokhoz. Nem is választásról, hanem csak kinevezésről van szó. Állandóan csak egy pályázó akad. Ha így tovább megy, akkor rövidesen egyáltalán nem lesz pályázó a megüresedő köztisztviselői állásokra. Hát nincs Magyarországon állástalan diplomás ifjúság? A pályázóhiány nem azt jelenti, hogy nincs vállalkozó szellem, hanem azt, hogy akik pályázni akarnak, azokat eltanácsolják. Valami »titokzatos szerénység« tartja vissza a megye egyes tisztviselőit, akiknek pedig már régóta esedékes az előléptetése.

Bajsay alispán felállott:

— Az előléptetések azért történtek, hogy az érdemes tisztviselők megfelelő fizetési osztályba kerülve, menjenek nyugdíjba.

Ismét vihar támadt amikor több ellenzéki kisgazda szólalt fel, majd Teleki János grófot és Szutrély Lipót kormányfőtanácsost megválasztották a két megüresedett örökös bizottsági tagságra.