A homokozás vége

Ma összeül a budapesti közgyűlés, és így nyilvánosan folytatódhat az elmúlt hónapok önfeledt játszadozása. Az, amihez az elvileg lecserélt ellenzék ért a legjobban. Amivel tizennégy évük elszelelt, amivel megtöltötték a sajtót és a naptárukat, és amit Gyurcsány Ferenc már húsz éve néven nevezett: az egymás közötti faszkodás.

Ki mondhatja a nap végén, hogy győzött? Kinek sikerül en passant ütni egy gyalogot? Ki mehet az ülés végén feldúltan nyilatkozni, hogy neki elvei vannak? Ki képzelheti, hogy szerzett egy jó pontot, mert odavághatta, hogy ezekkel ő nem?

Ezzel elmegy a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. És látszólag bármeddig lehet folytatni. Aztán jön a csősz. Meg az ispán.

Megtévesztő lehet, hogy a csőszt pillanatnyilag egy krumpliorrmodell képviseli, aki a jelölése óta kunkori cipőben esik-kel, és ha nincs épp mire rálépni, hoz otthonról gereblyét magával. De a szándék már a választási törvény módosításakor világos volt:

Budapest megbénítása és kormányozhatatlanná tétele.

Ez eddig remekül működik. Csakhogy sem Karácsony, sem Vitézy, sem a Tisza Párt szavazói nem arra adtak megbízást, hogy a Fidesz alvállalkozóiként bontsák le a várost.

Amire megbízást adtak, az viszont egyáltalán nem összeegyeztethetetlen. Ez már a főpolgármester-jelöltek vitájában is kiderült. A krumpliorr nyilván nem ment el; zavaró is lett volna, hogy a komoly emberek szövegébe időnként belesipákol, hogy apu, szomjas vagyok, bepisiltem, kérek fagyit. Karácsony és Vitézy meg kénytelen volt egymásnak feszülni, mert ez a versenyszám. De közben látszott az is, hogy ha az a program, hogy eléjük borítanak egy zsák legót, akkor ők ketten szépen ellettek volna, veszekedés nélkül építkezve.

Legfeljebb megvitatják, mekkora macskabefogadó képességre is van szükség, és merre menjen a villamos.

Hogy a Fidesz ki akarja nyírni Budapestet, az régóta nyilvánvaló. Az is, hogy miért: mert nem szavaz rá. Odáig sem jut el, hogy a jelöltjét versenyben tartsa. Budapest szavaz inkább mindenki másra: Karácsonyra, Vitézyre, a Tiszára. Ezek között a különbség csekély ahhoz képest, hogy a túloldalon a krumpliorr meg az ispán el akarja pusztítani a várost, amely nem elég hülye ahhoz, hogy őket szeresse. És már azon is csak röhög, hogy egy felnőtt férfi ispánnak hívatja magát.

Hogy kire miért szavaztak, annak ezer oka van, de két vektor simán kidomborodik. Vezesse és működtesse a várost, és ne adja a Fidesz kezére. Ezt várták Karácsonytól, Vitézytől és Magyartól is a saját szavazóik. Ha közös erővel sikerül eljátszaniuk ezt az esélyt, akkor nemcsak a másikat győzik le, hanem magukat is.

A taktikázás mögött egyébként nem nagyon látható az érdemi tartalom. Nincsenek kézzelfogható érvek Karácsony helyettesei ellen, egyikük sem követett el bűnt, a munkájukat elvégezték. Működnek a város cégei is, nem hibátlanul, de mondjuk a MÁV-hoz képest a BKV a japán vasút. És különben is: sovány trófea bármelyik frakciónak, hogy sikerült lecserélni valamelyik cégvezetőt. A kutyát sem érdekli, hogy hívják az igazgatót, amíg a kukásautó megérkezik.

Sokkal inkább látszik ebben a manőverezésben a félelem. Hogy ha nem kekeckednek, ha nem mutatják meg, hogy ők aztán most takarítanak – akkor majd megírja az Origó meg a Mandiner, hogy Gyurcsány kottájából játszanak. Hogy összeállt a baloldal, kész Internacionálé. Ettől kellene elemelkedni végre.

A propagandagépezet recseg és ropog, dől belőle az olaj meg a szar. Maradnak persze, akik hisznek nekik, de hát azok agyhalottak, és eddig is azok voltak. Talán nem írtak meg a választás előtt mindent, amit betűkből össze lehet rakni? Nem hazudtak, ahogy a csövön kifért? Dehogynem. Az eredmény ettől még az, ami: a Fidesz a választásig sem evickélt el a krumpliorral. Aki most persze fújja a papírtrombitát, hogy árulás van készülőben, de hát fújja csak, jól áll neki. Ideje, hogy a felnőttek kimásszanak a homokozóból, és Szandit ott hagyják egyedül dekázni a kutyaszarral.

Ne verjétek már szét a városomat, légyszi. És főleg ne verjétek szét egymáson saját magatokat.

Annyi minden tartogat még az élet!