Négy csapás

Az elmúlt napokban a kormányzat illetékesei három fontos kérdésben nyilatkoztak: a Technológiai és Ipari Minisztérium államtitkára bejelentette, a korábbi közléssel és kiírással szemben mégsem lehet novemberben jelentkezni a napelempályázat újabb körére. Másrészt Rogán Antal kinyilvánította, hogy a kabinet elgondolkodik a reklámadó január 1-jéig tartó felfüggesztésének sorsáról, harmadsorban nyilvánosságra kerültek az úgynevezett nemzeti konzultáció még a korábbinál is butább és megtévesztőbb kérdései. De akinek ez nem elég, végighallgathatta a miniszterelnök lánglelkű gondolatait a tartalékosok eskütételén.

Ez a négy tétel külön-külön is szörnyű, de együttesen kifejezetten tragikus: a politikai gondolattalanságnak és a távlatok hiányának olyan mélységét mutatja, ami kétségbeejtő.

Az összes Orbán-kormánynak a megújuló energiához való viszonya mindig is katasztrofális volt, emlékezzünk: ami a napenergiát illeti, 2016-ban új adóteherrel sújtotta. Úgynevezett teljesítménydíjat kellett fizetni az újonnan megépített napelemes rendszerek után. Szél Bernadett, az LMP akkori képviselője ezzel kapcsolatban szeretett volna kérdést intézni a kormányhoz, de nem volt lehetősége. Szél a Face­book-oldalán erről ezt írta: „A kormány közölte, nincs érintettsége. Nyilván erre az őrültségre nincs épeszű válasz, de nem ezt mondják, hanem azt közlik, hogy szerintük a díj kivetéséről a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal intézkedett, így ahhoz nekik semmi közük. Csakhogy én nem ezt kérdeztem (volna), hanem azt, hogy a törvényes szabályozást kialakító nemzeti fejlesztési miniszter miért hagyja mindezt.” Az ATV akkori megkeresésére a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál úgy nyilatkoztak, ők nem illetékesek a napelemek megadóztatásában. Nem vagyok energia-szakértő, de ha már ratifikálói vagyunk a párizsi klímaegyezménynek, mégiscsak rendezni kellett volna olyan kérdéseket, mint hogy a napelemes rendszerek teljesítménydíj-kivetése tekintetében melyik szerv az illetékes. Ha már például kormányhatározattal volt energia a „Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság” létrehozására (sorában elnök Orbán Viktor, tagjai Seszták Miklós fejlesztési miniszter, Fürjes Balázs egyes kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos és Csányi Sándor mint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke). Hogy a napenergia extra adóztatása önmagában is szégyen volt, az tény, erőteljesen mutat arra, hogy az ország oroszoktóli energiafüggősége miért olyan tragikus ma is.

A reklámadóról szóló törvényt 2014-ben tervezte bevezetni a kormány. Első változata brutális: öt kulcsa volt. Egy százalék fél- és ötmilliárd forint adóalap között, tíz százalék öt- és tízmilliárd forint között, húsz százalék 10 és 15 milliárd, harminc pedig 15–20 milliárd között, a 40 százalékot a húszmilliárd feletti rész után kellene befizetni. Végrehajtását 2023. január 1-jéig felfüggesztették. A Magyar Reklámszövetség most azt kéri a kormánytól, hosszabbítsák meg a kialakult gazdasági válság miatt. A reklámszövetség hatástanulmánya szerint minden reklámra költött 1 forint 10 forinttal növeli a magyar gazdaság teljesítményét, azaz ennyivel járul hozzá a GDP-hez. Emlékeztetnék, amikor annak idején egy számítás szerint a legnagyobb vesztes, az RTL Klub hatalmas összeget lett volna kénytelen fizetni, néhány sajtómunkás már szét is osztotta volna: azt a pénzt, amit néhány pártidióta eszmei vezérletével a kormányerő egy átgondolatlan és a törvényhozás uniós szabályai, nemkülönben a józan ész ellenében összetákolt törvénnyel a csatornától elszedett, többek között a pestisracok.hu kiadója a reklámadó „minőségi sajtó”-ba történő visszaforgatására, közelebbről a reklámadó szerkesztőségek közötti újraelosztására javasolta fordítani. (Jó ez a visszaforgatás: nevezhetnénk ingyenlevesnek is.) Ezt a pénzt magára valamit adó lap nem fogadhatja el. De bárhogy is, e törvény felfüggesztéséről dönt majd a kabinet – közölte Rogán.

A nemzeti konzultációról a legtöbb jó, ami elmondható, hogy a világ szégyene. Ennek az intézményes félrevezetésnek sem jogi relevanciája, sem ellenőrizhetősége nincsen. Ez arra jó, ahogy a miniszter néha elhinti a kormánymédiában, hogy „erős felhatalmazással” tárgyal majd Brüsszelben. Vagyis megint maga elé ránt néhány millió átvert magyart, és így szájal. Ahogy Kövér László a tanulókat félti a jogaikért kiálló tanároktól, Orbán félrevezetett emberekkel védi magát, és erős legitimitásról beszél.

De amint érezhető, figyelme leginkább az egyenruhások felé fordul, imád derékszíjat látni, és ilyeneket mond az előtte fölsorakozó tartalékosoknak: „Ebből kéne még néhány zászlóaljnyi, könnyebben mennének a dolgok!” Ugyan kikre gondolt Orbán, és mitől menne könnyebben bármi? Több rendőr kéne, több katona, és akkor mindjárt megoldódna minden? Újabban mindig erős katonaságról álmodik és beszél, például hogy „a magyar nemzet híres volt vitézségéről és hadi erényeiről. A magyar nemzet katonanemzet.” Vagy nem.

Mindenesetre egyetlen hét döntéseiről van szó, el lehet gondolkodni, hol nagyobb a zűrzavar: a frontokon vagy a kormányzati koponyákban.