Bérek, pedagógusok

Ha jól látom, a pedagógusok fizetésemelése nem egyszerűen elmarad belátható időn belül, de most már mintha szórakozna is velük a kormány. Mint ismert, a tanárok korábban azt kérték, hogy az illetményük 2022. január 1-től a kabinet által bejelentett 10 százalékon kívül további 45 százalékkal emelkedjen. Gulyás Gergely a kormánytájékoztatón úgy nyilatkozott, „a következő két évben (…) legalább 10-10 százalékos béremelésre kerülhet sor, így összességében legalább 30 százalékkal emelkednének átlagban a pedagógusbérek”. Amikor ezt Gulyás bejelentette, az első tízszázalékos emelést rég fölemésztette az első féléves infláció, így a formailag nyilván igaz kijelentés tartalmilag azt jelenti, hogy marad a 2023-ra és a 2024- re tervezett 10-10 százalék, aminek értékét legalábbis bizonytalanná teszi a diadalmasan előretörő további infláció. A kormányszóvivő azt is mondta, „ennél nagyobb mértékű emelés is lehetséges, amennyiben a gazdaság jól teljesít”. Ez a gondolat azért már legalábbis súrolja a politikusi nyegleség határát. Egyrészt azért, mert az Orbán- kormánytól 2010 óta, tizenegy éven keresztül mást sem hallhattunk, mint hogy a Magyar gazdaság szárnyal és kiválóan teljesít, mégsem történt semmi, ami a pedagógusok helyzetét érintette volna. Vajon miért nem? Tizenegy évnyi tétlenség után talán elmondható, feltehetően azért, mert a kormányt nem is érdekelte ez a kérdés, nem vette komolyan az itt dolgozók helyzetét. Az igényüket időről időre megfogalmazó pedagógusokat az idők során egyre inkább politikai ellenfélnek tekintették, legföljebb, ha látszattárgyalásokat folytattak velük. Jellemző, hogy az olykor pedig empatikusnak föltűnő Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár egy nyári tárgyaláson azt fejtegette, „most, hogy ilyen rosszul megy a gazdaság, nehezebben fognak tudni elhelyezkedni azok a pedagógusok, akik fel akarnak mondani. Ezért aztán majd meggondolják, hogy felmondanak- e.” Nem tudom, létezik-e ennél lekezelőbb hozzáállás, de többek között ez vezet aztán oda, hogy már most tizenhatezer tanár hiányzik a közoktatásból, de számítások szerint tizenkét év múlva a pedagógusok ötven százaléka nyugdíjba megy. (Gondolom, majd megemelik a nyugdíjkorhatárt.) Eközben Európában nálunk a legmagasabb a tanítással lekötött munkaidő, nem véletlen, hogy minden ötödik intézményben van olyan tanár, aki felsőfokú végzettség nélkül, egy érettségi birtokában tart órát. öbbek között ezekre hívták fel a figyelmet az oktatásban dolgozók a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) tanévzáró eseményén. Ezekre a segélykiáltásokra a kormány teljesen érzéketlen. Nem szeretnék csapongani, de csak-csak emlékezetbe ötlik, hogy az oktatásügy pillanatnyilag a belügyminiszter feladatkörébe tartozik, aki korábban a 47 ezer forintos közmunkabérrel kapcsolatban úgy nyilatkozott, meg lehet belőle élni. „Ha megtermeli a saját településén azokat a javakat, amelyek az élelmezéséhez szükségesek, mert kap hozzá magot, kap hozzá megfelelő nevelt állatot, malacot vagy kecskét, akkor elegendő.” Ez is egy felfogás az életminőségről. Valamikor nyár elején megszólalt az InfoRádióban a pedagógusok fizetéséről a parlament újraválasztott elnöke is. Kövér László úgy látja, hogy a bérkövetelések jogosak, rövid távon is foglalkozni kell ezzel, és a megfelelő, minimális mértékben emelni, annak érdekében, hogy újra vonzó legyen a pálya. Elképzelni sem tudom, miként gondolja Kövér, hogy a pillanatnyilag súlyosan alulfizetett pedagógusok bérének minimális emelése hogyan tudná vonzóvá tenni a pályát, ráadásul mindezt akkor mondta már, amikor közismert volt az adat a tizenhatezer betöltetlen tanári állásról. Biztosan fontos amúgy, hogy a Ház elnöke a Kurultáj nevű hagyományőrző rendezvény megnyitóján bölcselkedjék a hagyományok fontosságáról, de ha már „szellemi bérgyilkosoknak” nevezi a nyugati világ vezetőit, akkor gondolja végig, milyen kormány az, amelyik jóformán semmibe veszi azokat, akik felelősek az ország jövőjének szellemi állapotáért – ha már beleszorítjuk magunkat ebbe a nem túl magasröptű fogalomkörbe. Egy pályakezdő mesterdiplomás tanár bére pillanatnyilag nettó 210 ezer forint körül van. Milyen kormány az, amelyik ezt minimális mértékben képzeli el emelni, az évtizede emelt hangon meghirdetett pedagógusi pályaképről már szó sem esik, a tanárhiányról pedig azt mondja, nincs nagy baj, mert a pályaelhagyók száma az elhelyezkedési nehézségek miatt csökken? Mindeközben az Országgyűlés a közelmúltban a kormánypárti többség elfogadott törvényjavaslata szerint a jelenlegi 1,5 millióról Kövér László házelnöki fizetésével egy szintre, havi bruttó 3,5 millió forintra emelte Orbán Viktor miniszterelnöki tiszteletdíját. A kormányfőnek jár továbbá bruttó 1,3 millió forint képviselői tiszteletdíj is. Nem vagyok demagóg, távolról sem érdekel, hogy mennyivel dagadt a kormányfő bukszája aktuálisan, de az igen, hogy amikor ő meg az emberei a pedagógusok bérének érdemi emelését gazdasági nehézségekre hivatkozva hárítják, vajon milyen érzésekkel fáradnak a pénztárhoz fizetésnap. Gondolom, ilyenek eszükbe se jutnak. Intelligencia kérdése az egész.